Egy t�rt�net a szeretetr�l

Valamikor r�ges-r�gen, m�g az �sid�kben, egy szigeten �lt t�bbek k�z�tt �t testv�r: Gazdags�g, Tud�s, B�szkes�g, Szomor�s�g �s Szeretet.

T�rt�nt pedig, hogy ez a sziget valamely sz�rny� okb�l kifoly�lag s�llyedni kezdett, s mindenki menek�lt, amerre l�tott. A n�p nagy r�sze m�r elhaj�zott Tud�ssal az �l�k�n, a marad�k testv�rek is m�r szedt�k a s�torf�jukat, de Szeretet az utols� pillanatig maradt, csod��rt foh�szkodva. �m, amikor l�tta, hogy minden veszve van, testv�reihez fordult. Mid�n Gazdags�g haj�zott el mellette, k�rte, vegye fel haj�j�ra, de Gazdags�g azzal utas�totta el, hogy m�r �gysem f�rne el a haj�n a rengeteg �rt�k mellett. Ekkor Szeretet a k�vetkez�, mellette elhaj�z� testv�r�hez, B�szkes�ghez fordult, hasonl� k�r�ssel, melyet B�szkes�g elh�r�tott, mondv�n, lerontan� az �sszk�pet. Kicsivel k�s�bb Szomor�s�g haj�zott el mellette, � viszont arra hivatkozott, hogy neki mindenk�ppen egyed�l kell maradnia. Szeretet nem tudott mit tenni, felk�sz�lt h�t az elker�lhetetlenre, amikor egy �regember haj�zott mell�, s felaj�nlotta seg�ts�g�t. Szeretet ezt elfogadta, s miut�n biztons�gban partot �rtek, az �reg elt�nt. Szeretet sajn�lta ezt, mert meg akarta h�l�lni a seg�ts�get. Felkereste h�t Tud�st, hogy az �regr�l �rdekl�dj�n. Tud�s pedig csak ennyit v�laszolt: "�n is l�ttam �s ismerem j�l: � volt az Id�."

Ugyanis a szeretetet csak az id� �rtheti meg...