Szerepj�t�kok. Mind ezt j�tszuk. G�pen, �letben, t�rsalg�s k�zben, munka k�zben, otthon, bar�tokkal, folyton szerepet j�tszunk. Kre�lunk egy maszkot saj�t �let�nk egy r�sz�b�l �s azt mutatjuk, att�l f�gg�en, hogy kivel besz�l�nk ez folyamatosan v�ltozik. Persze t�bbnyire nem tudatos. �s ez egy�ltal�n nem baj. Addig am�g a maszkok mind mi vagyunk. Egy-egy �n�nk kivet�l�se. De ha m�r kital�lunk valakit, akiv� lenni szeretn�nk, vagy akit m�s szeretne bel�nk l�tni �s aszerint l�tez�nk, az m�r kiss� probl�m�s. N�h�nyan szeretn�nek olyan ide�t mutatni, amit �gy�rzik elv�rnak t�l�k, holott csup�n saj�t maguk �ll�tj�k fel a bevehetetlen v�rfalat �s furfangos m�dszerekkel akarj�k kicselezni a kir�ly katon�it. Pedig a katon�kat is �k mozgatj�k. Ha be is jutnak a v�rba t�bbnyire r�j�nnek, hogy igaz�b�l nem is volt erre sz�ks�g. A szolg�k mer�nyleteket terveznek �jdons�lt kir�lyuk ellen, a term�s romlik �s �hs�g �ti fel a fej�t, az �llatok megbetegszenek �s a v�r puszt�n romm� v�lik. A kir�lyb�l �jra v�ndor lesz, imm�ron lelki sebekkel. Szomor� l�tni, ahogy a bar�taid v�rakat vesznek be �s kir�lyb�l sz�pen lassan elsorvadnak, p�r n�pp� lesznek. Az a legrosszabb, amikor annyira elhiszik, hogy nekik ez a v�r kell, nekik ez az igaz boldogs�g, hogy �szre sem veszik, hogy r�hes a vad�szkutya, r�szegesen rogyadozik a ty�k�l, �s a v�r n�pe sz�pen lassan elhagyja az ur�t...