R�ges r�g�ta nem �lmodtam m�r olyat, ami miatt b�ntudat fogott volna el. Na de most igen. Megint. Pedig nem is besz�ltem vele, nem is gondoltam r�, m�gis a tudatalattim el�szedte a tartal�kos dobozb�l, hogy �lmaimban � legyen a t�rsam egy �jszak�ra. Ut�lom az ilyen �lmokat. R�ad�sul most el�sz�r a szem�be hazudtam az "�jnak" a "r�gi" miatt. (Igen nagy hiba r�szedr�l bel�m nevelni azt, hogy hazudhatok neked.) Viszont most kiv�telesen meg sem fordult a fejemben, hogy elhagyjam az "�jat". R�gen mindig �gy �lmodtam a "r�givel", hogy vissza mentem volna hozz�, vagy szenvedtem, mert nem tudtam d�nteni. Most az "r�git" puszt�n j�t�kszernek tekintettem, v�gytam r�, hogy v�gyjon r�m. Elt�ncoltam vele a szok�sos kering�t, amit ittasan a fi�k meg a l�nyok t�ncolnak, hogy azt�n �gyba mehessenek. Azt�n mikor az "�j" sz�monk�rt, �gy hazudtam mint a v�zfoly�s. �s persze m�g �n voltam felh�borodva. R�miszt� volt l�tni magam, hogy ilyen j� szin�sz vagyok. �s az eg�sz alatt szerelmes voltam az "�jba", k�rd�s se volt, csak hi�nyzott valami m�s, nem is m�s, puszt�n a lehet�s�g, hogy ha majd � m�r nem lesz nekem akkor is lesz kihez fordulom, akkor is lesz aki a t�rsam legyen. T�l sok f�gg az "�jt�l". M�rmint a fejemben. Szeretem, ha vele alhatok, szeretem az illat�t, szeretek vele enni, szeretem, hogy mindig ott van �s nem kell egyed�l lennem sohasem, szeretem, hogy olyan l�k�tt, m�g a megszok�st is szeretem, ami t�lem igen meglep�, szeretem, hogy szerethetem. Nem tudom mi�rt akarom folyton el�re eltervezni a szak�t�st. Ez is biztos a pajzs �nem. Nagyon rossz elszakadni...

" Ne szeress t�bbet, mint amit elb�rsz!"

(rem�lem elfelejted, hogy gportal. ne olvass el. Te ne.)