Els� TESCO-s munkanapom ut�n �gy �rzem magam, mint mikor oviba kellett menni �s elb�jtam az �tkez� asztal al� halkan szipogva, hogy ne vigyenek engem sehova, nem is voltam rossz. De mindig elvittek, �s mind a 3 �vet ut�ltam. Mert nekem jobb volt otthon. Ak�r egyed�l is. Csak ne az oviba. �s amikor ott voltam csak azt v�rtam,hogy hazamehessek v�gre. Most is ezt v�rom,csak most valahogy nincs haza. Az otthonom volt Sopron, az otthonom volt Szombathely, de valahogy ahogyan kett�nk k�z� beugrott az a szakad�k,ami miatt csak kiab�lva lehet besz�lni �s hi�ba ny�jt�zom nem �rlek el, ez�rt ink�bb csak k�veket dob�lok fel�d nehogy elfelejtsd, hogy mennyire..., �gy t�nik egyre t�volabbinak az otthonom is. De azt�n egyre kisebb leszek, mindig csak apr�bb. M�r nem is pr�b�lok kiab�lni, csak v�rom a csod�t �s n�zem a l�bam alatt elter�l� nagy semmit, amiben fortyogok. Az �lland� rosszindulat �s sir�nkoz�s elveszi a marad�k �letkedvemet is �s csapongva kiab�l lelkem egy darabja n�ha az�rt, hogy ugorjak m�r, n�ha az�rt, hogy �p�tsek hidat a Paradicsomba. De sosincs semmi. Nem v�ltozik semmi, hi�ba akarom.

nagyon �lmos vagyok