"a barátság, mint annyi más, nem immunis a változásra" |
hanila |
2010.10.11. 13:15 |
Erica világa --- Tök jó sorozat. |
 |
"ha tetszik, ha nem, a szívnek nem parancsolhatunk" |
hanila |
2010.10.09. 21:03 |
Élet nagy dolgai, suli, munkahely és foglalkozás választás, párválasztás, takarékoskodás, gyermekvállalás és így tovább. Az ember addig boldog, amíg egyetemista. Annyiszor hallottam már ezt. És egyet is értek vele, persze kivéve ha gazdag leszel már 20 éves korodra és megvan a saját vállalkozásod, ami ha úgy akarod nélküled is működik. Dehát nem mindenki annyira okos és szerencsés, na meg "felelőtlen", mint a bátyám.
De térjünk vissza az átlagos halandókra. Itt vagy 20 évesen, egyetemistaként. Ha tanulsz, nincs időd élni. Ha nem tanulsz, nem felelsz meg az elvárásoknak és ez egy idő után fojtogatni kezd. Ha tanulsz és időben végzel akkor 3 év boldogság jut neked, ha nem tanulsz akár 10 is. Persze ehhez már pofa kell, vagy munkahely. És itt lyukadnék ki oda, ami böki a csőröm. Boldog vagyok és szerelmes. Mégis folyton a pénz hiány körül forog minden. Rettegek tőle, hogy egyszer majd én is olyan besavanyodott boldogtalan ember leszek, mint az anyukám. Vagy mint az emberek 80 %-a. Szeretnék úgy dolgozni, hogy jusson idő a családomra, a hobbimra. De abból nem lehet megélni. Ergo 20 éves koromra már lakással és egy kisebb félretett vagyonnal kellene rendelkeznem, ahhoz, hogy azt csinálhassam és úgy ahogy én akarom. Mondjuk, ha 15 éves korom óta dolgoznék és azt mind félretenném akkor jó esélyeim lennének. Vagy ha ausztriába heti 2szer disco-t takarítanák az se lenne rossz. De akkor mikor éljek? Mikor élnek az emberek? Ha valaki nem bulizza át a főiskolát akkor egyből az a vége, hogy beül 8órát melózik, hozzámegy egy munkatársához, gyereketszül, elválik és szomorú lesz élete végéig? Ha átbulizza, akkor egyszerűen híd alá megy...
Valahogy nem látom a kiutat. Mindenhogy oda lyukadok ki, hogy munka kell és mindent félre kell tenni. De ha találok munkát, és elmondom itthon , hogy dolgozok akkor már elvárás lesz, hogy én fizessem a dolgokat. Így hogyan lehet bármihez is kezdeni? Hogyan lehet spórolni? Csak úgy ha Szombathelyen maradok. De ezt nem akarom. Nem akarok Szombathelyen élni. A családomon kívül nincs itt semmi. Világot akarok látni, mindenhol lakni egy kicsit, mindenhol dolgozni egy kicsit. Annyira jó lenne. De egyedül nem.
Mindig vannak ilyen kis álmodozó pillanataim, hogy pultoskodok a Balcsinál, takarítok egy öreg néninél Egerben, gyári munkás vagyok az ország másik végén és egy kis albérletben lakom, megismerem a várost és még félre is teszek, hogy majd ha nagy leszek és le akarok telepedni, gyereket szülni majd egy biztos állást találni amit még élvezek is, tudjam hová kell mennem. És majd lesz egy szép kertes házunk, írszetter kutyánk meg kiscicánk. Minden hétvégén mennénk túrázni és felolvasna este apa a kandalló mellett egy esti mesét. Hát igen, ha nem Ricsi Ricshez megyek hozzá, elég lehetetlen. Félre értés ne essék, ha gazdag lennék is wc-t akarnék pucolni, az igaz hogy fizikailag lefáraszt, de otthon belesüppedhetsz a fotelbe és olvashatod azt ami tényleg érdekel. Rájöttem, hogy az értelmiségiek mind hülyék. Vagy nagyképűek, vagy szomorúak. Egyik sem akarok lenni.
Áh megin csak a semmit rágom körbe 60 oldalról. Sose bánj meg semmit és élj a mának. Mindig azt hittem, hogy ez a legjobb hozzáállás. Kezdek rájönni, hogy nem elég, ha most jó, biztosítani kell, hogy később is az legyen. |
 |
puffandéraram |
hanila |
2010.09.12. 00:08 |
Én szakítottam le az almát, vagy én vagyok az alma, akit leszakítottak? |
 |
bumm a fejbe |
hanila |
2010.09.03. 01:05 |
mióta volt a szakítok-nemszakítok lelki tusa, folyon folyvást veszekszünk. vagyis veszekszem. kihúzta a lábam alól a talajt a lehető legrosszabbkor. hiába forrt fel néha az agyvizem régebben, bíztam benne. lehet, hogy nem látszott, de így volt. most meg néha úgy érzem lehúz magával egy örvény és elveszítem őt, mert egyre távolodom tőle. bűntudatom van, hogy nem vagyok itthon eleget, hogy nem segítek eleget. lebénult az apám, a nagyapámat is el kell látni, hogyan bírná el ezt egy 55 éves mamóka??? én meg lófrálok minden felé ahelyett, hogy mellettük lennék. szét mar belülről az érzés, hogy haza kellene jönnöm, és közben most hogy itthon vagyok minden porcikám arra vár, hogy végre Mellette lehessek. hiába kiabálok, vagdosok hozzá mindent, hiába rontom el azt is ami eddig működött, akkor is csak mellette érzem azt, hogy mosolyogni támad kedvem. amikor száguldottunk le bicajjal a parkerdőből 4esben és én csak mosolyogtam, ő meg megkérdezte miért, nem értette, hogy én csak annak örülök, hogy megtörténik az a pillanat. egyszerűen boldog voltam, hogy együtt vagyunk. most meg százszor elfog a kétely, hogy nem vagyok elég jó neki, hogy unatkozik velem, hogy nem tudok eleget adni szexuális téren, hogy nem tudok eleget adni ahhoz, hogy működjön ez a kapcsolat. és már ettől lesz egyre rosszabb. már tényleg nem fogok tudni úgy hozzáérni, hogy ne kételkedjek önmagamban. rettegek attól, hogy igaza lesz a bátyámnak és kínkeserves félévünk lesz, és én fogok elrontani mindent.
a Boginak írtam levelet mert rengeteget email-eztek annó és nem tudtam ki ő, aztán végülis a Csatinál rákérdeztem és így már tudom, h mesélt róla meg h egy éjszaka volt még előttem (ezt a Bogi is megerősítette), csak épp az elég szarul esett h még októberben is leveleztek. tudom, hogy hülye dolog, én akkor még totálisan bele voltam esve a Mikibe, sőt úgy hívogattam spots-on, hogy a Csatival smároltam előtte egy perccel, mégis mást várok tőle mint magamtól. lehet, hogy azért mert a saját érzéseimmel tisztában vagyok, az övék pedig örök rejtélyek számomra. ellentétek vonzák egymást szokták volt mondani. na nálunk ez száz, hogy így van. ő megölne egy embert puszta kézzel, én meghalnék, hogy segítsek rajta. ő attól mosolyog, ha másnak rossz, én attól ha kék az ég. én nem zsarolok meg senkit ha elüt autóval, ő ezért lenéz engem. differencia.
egyik pilanatban biztos vagyok benne, hogy együtt mindent kibírunk, hogy együtt elérhetünk bármit, a másik pillanatban úgy érzem, hogy csak lehúzzuk egymást, ketrecbe zár és ha ő a tűz én pedig a víz akkor lassan és módszeresen elpárologtat.
szerelmes vagyok. nem vagyok nélküle semmi sem. de ha nem találok vissza önmagamba szét fogunk esni. rendeznem kell a gondolataim és végíg kell gondolnom mihez kezdek az életemmel. mert így csak őrlődök, ha vele vagyok attól félek hibázok, és cserben hagyom az anyukám, ha nélküle vagyok úgy érzem elvesznek a színek és semminek nincs értelme. szeretnék most hozzábújni, megpuszilni, hogy aztán úgy mosolyogjon, hogy belebizseregjen a kislábujjam is és elöntsön az ami mindíg ha vele vagyok: szeretet és boldogság.
aztán eszembe jut mennyit veszekszünk és megint belekerülök a 22es csapdájába. eszembe jut miért haragszom, majd, hogy miért szeretem. aztán jön az önmarcangolás és inkább megnézek egy Ang-ot.
jó éjt. |
 |
ki van találva az eleje, a vége... |
hanila |
2010.08.26. 18:37 |
írnom kell ide majd ha kicsit magam leszek. síkítok. |
 |
néha furcsa hangulatban |
hanila |
2010.08.15. 18:09 |
Tudod nagyon rosszul esik, hogy még csak meg sem említetted, hogy a Verával mész. Nem mintha nem tudnám, ki tudom következtetni, nem vagyok teljesen hülye... Csak jól esett volna, ha szólsz. Tudod úgy bízhatnék benned...
Tudod nagyon rosszul esik, hogy ha lejössz hozzám, könyörögni kell, hogy maradj. De legközelebb inkább le se gyere. Nem akarom, hogy unatkozz Velem...
Tudod nagyon rosszul esik, ha szemrehányóan megkérdezed, hogy nekem mi volt a legizgalmasabb dolog életemben, amit csináltam.
Tudod nagyon rosszul esik, hogy még csak észre sem veszed, hogy mennyire gyűlölöm azt ahogy kinézek. Hogy szerinted én nem is akarok lefogyni.
Tudod kurvára rosszul esik, hogy én fizettem ki Zircet, hogy én fizettem a pizzériába és hogy tőled még egy kibaszott karácsonyi ajándékot se kaptam.
Tudod az is kurva rosszul esik, hogy baszol kitenni akárhova is képet rólunk, persze itthon eljátszod a jófejet, hogy válogassuk ki, mi mehet fel netre.
Szintén nagyon jó érzés h fészre regisztrációnál azt ki kellett írni, hogy az érdeklődési köröd a nők, de azt véletlenül se lehet, hogy kapcsolatban.
Tudod, ha ismerősökkel vagyok, sokszor szeretnék mesélni, hogy a barátommal ezt csináltuk meg azt csináltuk, aztán rájövök, hogy minek mesélnék? hiszen te leszarod az egészet.
Tudod néha azt hiszem, hogy te is ugyanolyan vagy mint a Zoli és én ugyanakkora balek vagyok mint a Vivi... |
 |
Köszönet azért, mert... |
hanila |
2010.07.26. 22:26 |
Az anyusom, mármint a Zsákai parancsba adta egy iromány létrehozását, arról amiért hálás vagyok, amit szeretek magamban és hasonló nyalánkságok. Itt most el is kezdeném.
|
 |
Őrlődj velem... |
hanila |
2010.07.26. 16:16 |
Na most akkor "Néma gyereknek anyja sem érti a szavát" vagy " Ne szólj szám, nem fáj fejem."?
Az alábbiakban beszélgetésrészleteket közlök drága Noémi barátnőmmel folytatott msnezésemből. Hirtelen agybaj fogott el és csak mondtam, mondtam, és mondtam...De emlékezni akarok erre a beszélgetésre, azért kap itt helyet.
2010.július 21.
|
 |
pont pont vesszőcske |
hanila |
2010.07.16. 19:50 |
Jelzem már most máshogy látom és érzem a dolgokat. Nem tudom, hogy azért mert jó zenét hallgattam és kiírtam magamból a dühöm, vagy mert megittam két pohár bort és előre láthatóan az este folyamán még le fog csúszni jó néhány. De nem is számít. A világ legszerencsésebb embere vagyok, mert szeretek és szeretnek. A többi meg le van szarva :) |
 |
Méltánytalan |
hanila |
2010.07.16. 18:28 |
Megint a hatalmába kerített az az érzés, hogy elveszítem a lábam alól a talajt pusztán azért mert nem látok semmit. A saját életem nem érdekel, csak az övé. Miközben... á faszság az egész. Összezavarodtam. Nem tudom, hogy helyes e hogy összeköltözünk, pedig nem rég még szentül hittem benne. Nem tudom, hogy helyes e, hogy egyáltalán együtt vagyunk. Nem haladok mellette semerre se. Elhanyagolom azokat akik fontosak. És ha nincs velem egyedül vagyok, mint a kisujjam. Hiányzik a Kumi. Hiányzik, hogy együtt egy napszemüveggel fotózkodva átökörködjünk egy napot. Hiányzik, hogy együtt sakálrészegen vihogjunk mindenen. Hiányoznak az új emberek. Hiányoznak a régiek is. Annyira szeretnék berúgni és bulizni egy hatalmasat vad idegenekkel. Gyűlölöm, hogy feladok érte mindent. Közben meg mégsem bánom, mert akkor vagyok a legboldogabb ha vele vagyok.
Annyira fájt az a "nyílt titok". Darabokra tört tőle. Hirtelen megkövültek a lepkék. És újra lejátszódott a fejemben, hogy ezelőtt azért nem kaphattam meg a Lepkék Urát, mert tehén vagyok. Majd most elfogott az érzés, hogy ismét csak egy szégyenfolt vagyok, akit titkolni kell. Változás után sóvárgok. Suliba gyakorlatilag nem járok 2 éve, pénzem nincs, a családomnak se, a barátaim elhagytam, ha nem vagy jelen a fontos pillanatoknál azt már nagyon nehéz helyre pofozni, pedig sose szerettem őket kevésbé, egyszerűen két szívecske lebegett a szemem előtt és kész, nem jutott eszembe semmi más. Széthullott az életem és már minden körülöttem azért sikít, hogy változtassak. Komolyan szerintem még az is jel volt ma reggel, hogy elütött az autó. De nem tudom, hogyan, miben, mit kell tennem. Csak azt hogy kell. Megint edzek, az segít mindíg.
Néha úgy érzem, hogy én nem is hiányoznék neki, ha levágnánk a farkát. Nem értem, hogy viselkedhet így ha nem vagyunk együtt. Nem mesél semmit, nem tudok róla semmit. Nem érdekel, hogy mit néztél neten, az érdekel mi történt veled, mit érzel, miért mosolyogtál, miért szomorkodtál.
áh fenébe is, néha szeretném csak úgy leszarni az egészet. utálom, hogy ennyire sebezhető lettem. Kicsit kiborultam. Lehet hozzásegített, hogy reggel egy percig azt hittem, hogy most meghalok. Növelte a drámai hatást, hogy egy naaagy fekete skoda volt :)
Lényeg a lényeg: ésszel kell szeretnem. néha jól jönne, ha valaki visszarángatna a földre.
Remélem eléggé kusza voltam:) |
 |
jelenet |
hanila |
2010.07.13. 23:57 |
Borzalmas érzés volt kiadni a kezemből a verses füzetkém. Elszégyelltem magam. Nem csak, mert förtelmes versek vannak benne, hanem mert egy olyan ember kezébe adtam az önsajnálatban dagonyázás magas iskoláját, akinek tényleg minden jogalapja meglenne a siránkozásra, mégis majd minden másodpercben nevet, vagy nevettet. Egy tizenéves fruska dühéből és figyelem felkeltési kísérletéből nem lesz zene.
Ne ítélj el, már rég nem az vagyok, aki akkor...
jó.éjt. |
 |
Martin Luther King |
hanila |
2010.06.27. 00:49 |
Hamár így szóba jött az este folyamán, akkor tőle lopnék egy fél mondatot. Van egy álmom.
Igen nekem is van egy álmom, hogy találok egy munkát, amit szeretek csinálni és megélek belőle. Az is álmom, hogy nem kell anyámék pénzén élősködnöm. Az is egy álmom, hogy elvégzem az egyetemet mind e mellett. Túl sokat akart a szarka, nem bírja a farka.
Valószínűleg válaszút előtt állok. Anya, ha a következő évem is ilyen gyászos lesz, (vagy félévem??) nem fogja támogatni az ott létem. Egyedül pedig nem fogok tudni ott maradni. Tehát. Vagy tanulok, mint a hülye és ösztöndíjat kapok. Vagy leküzdöm végre az ember utálatom és találok egy munkát, amit tudok csinálni suli mellett és anyuéknak nem kell mindent finanszírozni.
Persze gyönyörű idilli kép, hogy takarítok, vagy zöldségezek valahol hátul, hogy ne kelljen sok hülyével érintkeznem, de lassan már elfeledem és beülnék TESCO pénztárosnak is.
Annyira nem értem a váltást a gimi után. Valahogy szerintem anyuék engem elrontottak. Mármint soha nem éreztem, hogy most nekem melóznom kell, hogy később boldoguljak és itt állok 20 évesen egy fitying nélkül, a szüleimre utalva azzal a tudattal, hogy elbasztam. Nem olyan vagyok, mint a két testvérem, nekem 20 éves koromra még nincs fix jövedelmem, még közel sem végzek az egyetemmel és igenis támogatásra szorulok. Viszont így el kell viselnem a csesztetést, meg a "bezzeg a nővered" tekintetet. Rettentően bűntudatom van. Sőt, be kell hogy valljam: Rettentően dühös vagyok. Mert én arról nem tudtam h nekem itt most másképp kell működnöm, mint eddig. Mert nekem eszembe se jutott, hogy netán pénzt kéne majd haza adnom. Nem jutott eszembe, hogy ha nem tanulok, akkor a gyrosost kell majd átvennem, hogy életem végéig olyan munkát végezzek, amit gyűlölök. Nekem soha nem mondták, hogyan állnak anyagilag. Nekem soha nem szóltak, hogy nincs félre tett pénz, nekem nem vesznek majd lakást Sopronba, mint a nővéremnek Pesten. Igen kis hülye gyerek vagyok, mert nem gondolkoztam tovább a mánál. De soha nem is szólt senki, hogy kellene. A gimit végíg csináltam úgy, hogy szartam az egészre és utáltam. Meg se mozdítottam a kisujjam és rohadt jó eredményeim lettek. Itt nem így működik. Meg se mozdítom a kisujjam és épphogy benn maradok államin. Ami engem nem zavar, mert szívesen vagyok még ott vagy 5 évig,tán örökre is, ha van egy ilyen párom, mint most. De az zavar, hogy folyton szembesülök azzal, hogy anyámék fizetnek és ez rossz. De én egy elkényeztetett gyerek vagyok, aki mindig mindent megkapott. NEM tudok megfelelni az elvárásnak, ha eddig nem is tudtam róla, hogy van.
Az emberek többsége ilyen. Ha valamit éveken keresztül a segged alá raknak, meg sem fordul a fejedben milyen lesz ha majd nem lesz. Nem készülsz rá, csak dőzsölsz. De ők tudták , hogy majd nem lesz, és nem nyitották fel a ma született bárány szemeim. Igen hibás vagyok. Elbasztam. Bűntudatom is van. De ti is hibásak vagytok. És a következő életetekben szóljatok a gyereknek, vagy tegyetek félre neki egy induló tőkét ovis korában.
|
 |
hiányzol Zseni... |
|
2010.06.23. 12:48 |
Tegnap írtam valamit,de aztán most meg kitöröltem. Nem tetszett.
Majd írni fogok.
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók <--- Olvasd el. jó. |
 |
ez nekem megtetszett |
hanila |
2010.05.25. 22:04 |
Gruber Miklós:
Sárgaúton keresztül néznek el a pápaszemes virágok,
Várják a vonat érkezését. Füstjében veszi el az élet értelmét.
Kiváncsiak ők, hogy merre száll tovább a fekete gombolyag,
Át a hegyeken el a messzeségbe. Arra halad.
Kik látják a hegyen túli földeket már nem sírnak fel,
Örök némaságot fogadnak. Nem mondják el.
Halk szavaikat hallgatják a csillagok,
Ha érteni akarod ragyongod kell az égen,
De túl nagy ár ez egy válaszért cserébe nem?
|
 |
a soproni otthon |
hanila |
2010.05.25. 00:24 |
undorító, képmutató, aljas, hátbaszúrós. nem, nem értem meg. nem, nem is érdekel. és igen, bazd meg. bocs, hogy boldog vagyok valaki mellett. bocs, hogy ki akarom élvezni minden percét. bocs, hogy szerelmes vagyok. és bocs, de leszarlak. ha a szemembe néztél volna nem így lenne. |
 |
pénz |
hanila |
2010.05.21. 14:58 |
A cél sosem a pénz. A pénz csak eszöz a cél eléréséhez. Ezt annyi, de annyi ember elfelejti.
Nem a pénzért dolgozom, hanem hogy elmehessek koncertre, hogy vehessek új ruhát, hogy segítsek otthon, hogy elköltözhessek, hogy a saját lábamra áljak, ecetera ecetera. És igenis ezt a választ kellene adni. Így lenne helyes. Ehelyett nap mint nap azt hallod, hogy a pénz boldoggá tesz, hogy a pénzért meg kell dolgozni. NEM. Nem a pénz tesz boldoggá, hanem a belőle vásárolt tárgy, lakás, autó, vagy prostituált. Utóbbi esetben Nem a pénznek köszönöd meg, hogy kielégített ugye? Ha jót ettél egy étteremben a szakácsnak vagy hálás és a kedves pincérnek. Ez egy apró, nüansznyi dolog mégis ha sokszor hallod, elhintheti benned a tévhitet. Mert ez tév hit.
A pénz olyan, mint művész kezében az ecset.
|
 |
Naplopó |
hanila |
2010.05.09. 18:45 |
Megtaláltam egy régi papírra vetett szösszenetem. Nem volt épp számítógépem ezért írtam lapra, de most bemásolom ide.
Azt mondják, hogy kevesebbet ér a naplóíró a többinél. Lehet. De engedjék meg nekem, hogy szavaim, mondataim, gondolataim papírra vessem. Differencia. Ez a szó mindenkiben más emléket csal elő. Bár, ha belegondolok ez minden szavunkkal így van, na de most ne kanyarodjunk el a tárgytól. Differencia. Most épp terítéken a párkapcsolati-, az emberek közötti differencia. Azonos élethelyzet - értem ezalatt közös iskola, közös város, közös munkahely stb. - bizonyos dolgokban azonos életszemléletet feltételez. Megadja a közös pontot. Elindít egy beszélgetést két személy között. Kezdetben ideális minden, de mi van akkor, ha a két ember elvrendszere oly mértékben különbözik, hogy képtelenek elfogadni egymás értékrendjét. Ha egyikük véleménye a másikukat dühíti. Nem érzi racionálisnak. Az egyik persze csak legyint rá egészen addig mígnem már minden komoly mondatot tőrdobálás követ. Aztán egyik kirohanás, veszekedés közben, helyesebben után, az egyikük észrevesz valamit. Kirohanás közben mindketten oda szúrják szavuk fegyverét, ahol a legjobban fáj. Újra van közös pont.
(Leszögezem, régen írtam ...) |
 |
"Nesze itt az életem, azt csinálsz vele, amit akarsz!" |
hanila |
2010.05.01. 23:10 |
Én nem tudom kimutatni az érzéseim? Vagy Ő nem tud már hinni az igazi érzéseknek? Megcsalták. Engem is. Szenvedett. Én is. Most együtt vagyunk és szeretem. Ő is. Nem csak amolyan brahi szeretet. Nem az azért legyünk együtt, mert nem lehetnék mással, egyedül meg nem jó. Részemről biztos. Ő meg hiába mond néha direkt olyat ami lelomboz, tudom h csak azért mondja mert fél. Az igazi érzésektől mindenki fél.
A mostani kirohanása körülbelül ugyanolyan volt, mint amit én decemberben csináltam. Majdnem szakítottam vele, mert rájöttem, hogy bele szerettem. Ő azért akart ellökni, mert szeret és nem hiszi el, hogy én viszont. Pedig olyan lepke had van a pocimban egy kisujj mozdítására is, amit nem hittem, hogy valaha újra érezhetek.
Egyik dr. house részben valami olyat mondtak, hogy egy 20 éves minden percben azt hiszi, hogy szerelmes. Szerintem ez blődség. Egy 20 éves minden percben vágyakozik rá, hogy az legyen. Ha tényleg az, az különleges.
A szerdai szeretkezést soha nem fogom elfelejteni, úgy ahogy a pestit se. Egyik sem volt extrém. Mindkettő lassú, hosszú, és érzelmes volt. Enyém volt a világ, sőt én magam voltam a világ Veled összeolvadva, tökéletesen egyként. Ilyet nem tudna két olyan ember akik nem szeretik tiszta szívből egymást. És remélem, hogy erre magadtól is rájössz. |
 |
irkafirka |
hanila |
2010.04.18. 19:31 |
Megint elveszett egy bejegyzés :,(
Újra kezdem, persze megint teljesen más lesz.
Emberi történetek. Tegnap láttam életemben először ezt a műsort, de meglepett. A műsorvezető 3 dzsigoló életét követte 3 hónapon át. Az első egy középkorú, erősen kopaszodó, átlagos testalkatú, sőt talán picit pocakos úriember volt. Ő pusztán személyi aszisztensnek titulálta önmagát, dehát egy 70 feletti nő mezítelen masszázsa talán nem ez a munkakör... Ő volt a legsikeresebb. Nem azért mert nem számított neki a korosztály. Ő foglalkozott a nőkkel, meghallgatta őket és törődött velük. Állandó kuncsaftokkal rendelkezett. A következő fickó fiatal, huszonéves, nem túl kigyúrt, viszonylag jóképű, ő is visszajáró vendégekkel, de a válság miatt el kellett utaznia máshol körbenézni. Megjegyzem ő mélyen vallásos volt. Kérdezték tőle, hogy a munkája nem zárja e ki az isten hitet, de ő erre csak annyit válaszolt: Jézus a bűnt ítéli el, nem a bűnösöket.... Ámen. Megélt ugyan, de nem olyan vígan, mint a kopaszka. Na aztán jött a harmadik... A hideg futkosott tőle a hátamon, de hát én nem szeretem a macsókat. Úgy látszik a többi nő sem..., mivelhogy 3 hónap alatt nem akadt munkája. Kigyúrt, farok méret rendben, fekete félhosszú hátranyalt haj, saját bevallása szerint "nyerő ló". Neten hirdette magát. Egyetlen hívás sem érkezett. Nem is értem miért...muhaha.
Aztán megkérdeztek nőket, hogy ők elmennének e egy dzsigolóhoz, minimális hányad volt aki igen mondott, többen arra voksoltak, hogy inkább lemennek egy bárba...Megkérdeztek olyanokat is, akik jártak/ járnak dzsigolóhoz. Volt egy hölgy, aki 3 úrral folytatott ilyen viszonyt és mind a 3ba SZERELMES lett. Majd minden nő azt mondta, hogy azért kellett felhagynia az ilyesfajta viszonyokkal, mert gyengéd szálak kezdték el fűzni a tisztelt úriemberhez. Egyetlen üzletasszony volt, aki "falat" épített maga köré ezért folytathatta tovább a viszonyát James-el. Dehát üzletasszonyoknak nincsen szíve :D
Következtetés: A nők nem azt igénylik, hogy megdugják őket. Igen igénylik a szexet, de utána az összebújást is, a törődést, az erős férfi kart aki megment és akiről lehet gondoskodni. Nekünk nem kell egy órára egy sétáló vibrátor. Nekünk egy ember kell, aki átölel. És mi mindig kötődni fogunk ahhoz, akivel szexelünk, ha csak dugás, akkor is, nem tudom, hogy az oxitocin e a ludas, vagy az, hogy tudod, hogy akár a lenedő gyermeked apja is lehet az illető, mert nincs biztos védekezés sosem. (csak ha sterilizálnak...) De a lényeg, hogy nekünk ember kell, a férfiaknak meg sokszor csak egy punci... Mi lelki örömöket keresünk, ők testieket. Ezért nem értheti meg egymást a két nem sosem száz százalékosan. Mások az igényeink. Hú most nagyon máshova lyukadtam ki, mint eredetileg. Lehet, hogy tényleg percenként változom?:D |
 |
hányni tudnék tőletek. |
hanila |
2010.04.17. 21:58 |
szánalmasak vagytok. ti férfiak mind. nektek sosem jó ami van. mindig új kell. és szánalmasok vagytok ti nők mind. mert, ha nincs szerelem, elvesztek, megfulladtok, kell egy erős férfi kar, hogy kihúzzon ha jő a baj. aztán meg ő taszít le. és mindig keresed újra és mindig pofoznak újra, ha nem pofoz, te elhiszed, hogy pofoz. elvégre jobb félni, mint megijedni.
ha baj van az csőstől jön. sose hittem, de tényleg. életem egyetlen területén volt rend, szexualitás, igen, jelentem szerencsés vagyok, a párom odafigyel rám, aztán most ott is beüt a krah. márhogy nem Vele van baj, hanem velem.
szeretnék elbújni a föld alá, bekucorodni egy sarokba és ki se jönni onnan. ne lásson senki, ne halljon senki, ne tudjak senkiről és semmiről. megfulladok attól a rengeteg érzéstől. nem akarom h lásson Ő. előtte szépnek kéne lennem, sugárzónak és kreatívnak. ehelyett ronda vagyok, összezuhant, és azt se tudom, hogy hétfő után szerda jön vagy csütörtök.
Miklós. Találkozás óta nem írt. még húsvétkor sem. aztán pénteken, mintha megérezte volna, hogy körülötte forgott az agyam egyre sűrűbben, egyszeribencsak rámírt. blabla semmi lényeg, csak gyorsan, mert fizikára kellett sietnem, aztán utána is csak gyorsan, mert a Csatlóshoz kellett sietnem. De valahogy mély megnyugvással töltött el. Nem felejtett el. Hiányzom neki. Gondol még rám. Nem kell ezek mögé többet látni. De ő hiányzott. Néha annyira hiányzik, hogy valakivel olyan őszintén beszélhessek, mint annó vele. ez most félreérthető lett megint, de egy naplónak nem fogok magyarázkodni.
Szerintetek a pszichiáter segíthet azon, ha olyan szörnyűséget éltél át, amit ő még csak elképzelni sem tud?
|
 |
|