Te szoktál félni?
hanila 2009.01.22. 18:33
Most valahogy semmi sem jó. Gyűlölöm, hogy nem érek fabatkát sem. És ettől csak még kevesebbet jelent a létem. Kétségbeesetten kapaszkodom valamibe, ami valójában nincs is. Mégis ha álomképként elém rebben és felcsillan egy halvány remény, rám szórja tündérporát és az egekbe emel.
Egyszer az egekig emel, gyönyörű az élet, nem vágyom semmi többre. Máskor eltapos mint egy undorító csótányt, de hagyja hogy remegjen a lábam a talpa alatt. Aztán mikor már kilehelném förtelmes lelkemet, lehajol hozzám, a karajaiba emel, bekötözi sebeim, csókot lehet csótány ajkaimra és pillangóvá változtat.
Most épp csótány vagyok.
|