Kezdjük a legelején. megszülettem és egy tüneményes kisgyerek voltam :) Mármint tényleg tetszek magamnak így félfelnőtt fejjel. Szóval kösz édsany, hogy olyan kis mákostésztás szájjal vigyorgós loknis képet mutattál rólam magamnak :) Na de vegyük sorra kicsit több komolysággal, gondolom az volt az igény.

Külső tulajdonságok: ez kemény dió, mondjuk, hogy a fejemmel nincs sok bajom, csak, hogy túl nagy és az orromon az egyik lyuk nagyobb mint a másik és mitteszeres, na meg busman szemöldököm van, ha nem szedem, több zavaró tényező most nem jut az eszembe. De a cica szemeim kifejezetten szeretem, meg a vigyorgödreim. A combom is szeretném, hogy hosszú, csak épp túl széles :D Na de a külsőt ugorjuk is gyorsan, mert mindenhol "de" és "ha" van, ami nem a legdicsőítőbb fogalmazásmód. Tehát nem illik ide.

Belső tulajdonságok: na ez az, amin még talán sosem gondolkodtam. Mit szeretek a jellememben? A rapszoditást, a segítőkészséget, a túl érzékenységet, a kíváncsiságot, a csacsogiságot, a csöndességet, a dilisséget, a szeretni vágyást és szeretet adás képességét. Persze minden kétarcú. Igazából azt is szeretem, hogy hangulat-ember vagyok. Ezek olyan dolgok, amiket másoknak kell megítélniük. Persze lényeges az önismeret és a saját magunkról alkotott kép, de ez rendszerint kicsit torzít, esetekben nagyon. A külvilágból kapott válaszreakciók határozzák meg a bennünk kialakult énképet. Na de megint kanyargok itt össze vissza. A belső tulajdonságokat viszont zárjuk le itt és lépjünk át a "hálás vagyok, mert..." részre.

Van egy csodás-mesés anyukám, aki jó pár évig a barátnői státuszt is magáénak tudhatta. Van egy bátyám, aki az apám helyett apám, akire felnézek, aki talán az egyetlen személy, aki még nevelni tud. Az apukám nagyon szeret, kicsit bugyuta a viszonyunk, dehát kell egy ilyen is. A nővérem, hát ő kimaradt az életemből. Persze szeretjük egymást, de nem vagyunk egymás életének a szerves része. A barátaim mindig kiállnak mellettem, és tudom, hogy ha baj van fordulhatok hozzájuk bátran. Volt két fiú az életemben, amiért szintén hálás vagyok a sorsnak. Az egyikük a Zoli, a legelső barátom, mert nélküle nem az lennék, aki vagyok. Sok gyűlöletet szült, de megtanított megbocsátani. A másik pedig ki gondolná, de a Miki. Azt hiszem róla nem kell semmit mondanom, szerettem, nagyon, és sokat adott a lénye nekem. Még itt közbeszúrnám a Petit, mert őt igazán nem mondhatom már a barátomnak, hiszen nem tartjuk a kapcsolatot úgy, ahogy az barátokhoz méltó lenne, de nagyon szeretem őt, és a tinédzser éveimben ő állt hozzám a legközelebb. A mai napig tűzbe tenném a kezem érte. A Rita, a Kumi, a Noémi és az Andi a mindig számíthatok rájuk kategória, csak nevesíteni szerettem volna. Persze hálás vagyok, hogy eljuthattam a világ számos pontjára, hogy összeismerkedhettem rengeteg emberrel és ha nem is örökre, de sokak életének része lettem. A rengeteg koncert és fesztivál, amin részt vettem, az az életérzés, életritmus elmondhatatlan... ezekért is köszönettel tartozom. A legnagyobb köszönet viszont azért jár, hogy immáron 3adszor ézem a lepkéket a pocimban. Boldogabbá tesznek, mint valaha, és hálás vagyok a világegyetemnek, hogy én kis porszem a Csati nevezetű (egyenlőre még) kis porszem mellé keveredhettem. Ő az a személy, aki mellett az idióta Vica szárnyra kap, aki mellett ömlik belőlem az őszinte gyermek, aki mellett úgy érzem minden porcikám bizsereg és felszállok az ég felé, mert pille könnyű leszek, ő az aki ha felébred előbb, mint az ébresztő tetőtől talpig végíg puszil, hogy boldogan ébredjek, ő az, akinek a jelenléte az életemben olyan, mint a tündérpor. Viták vannak, veszekedések is, olykor rosszul esnek dolgok, sőt sokszor rosszul esnek dolgok, de minden sérelem semmibe foszlik, amikor ölelve ácsorgunk és egyszerűen szeretjük egymást. Na kezdek átmenni Vica csodaországába és túláradni, mint egy patak. Minden csomópont számbavéve. Ez a teljesség igénye nélkül született, rengeteg minden helyet kaphatna még itt, de úgy érzem ez bőven elég, hogy ne hidd el a dühöngő blog bejegyzések alapján, hogy szomorú ember vagyok. Egyáltalán nem vagyok. Problémák mindenki életében vannak, azok megoldása pedig alapos átgondolást igényel, na nekem erre van a blog, hogy segítsen mérlegelni. Hiába dühös, és depressziós egy- egy megnyilvánulás, annak valószínüleg egy percen belül már hűlt helye sincs a szívemben. Ha netán valami marad, az csak csöppnyi csenevész kis szürke foltocska. Nekem ez a feszültség levezetés.

És pont.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés