"egy ágy a vágyam veled..." |
hanila |
2009.04.01. 09:44 |
|
lehet nem kellett volna ez a beszélgetés... majd meglátjuk... |
 |
merengő |
hanila |
2009.03.31. 10:37 |
|
meg kell tanulnom tőle, hogy nem csak "igen" és "nem" létezik. nem minden fekete vagy fehér, van szürke is, és kell hogy legyen szürke.
ő az első perctől kezdve tetszik, ugyan annyira tetszett végíg, csak nem rombolta le a képet. aztán megcsókolt és hirtelen tele lettem lepkékkel. nem volt átmenet. nem volt olyan h egy lepke, két lepke, három lepke aztán sok lepke. először nem voltak, aztán csiribúcsiribá lettek. az elmúlt 4 hónap volt az az átmenet, amit én kihagytam. az elmúlt 4 hónap megalapozta a lepkéket. sőt még igazán minidig kell egy kis alapozás.
rájöttem, hogy mindenben ilyen vagyok. rajzokba is, elkezdem, és amíg azt mondom, hogy "igen ez jó" addig csinálom. aztán meglátok rajta valamit, ami "nem" és abbahagyom. ő az első akinél a "nem"-nél sem fejeztem be. és ő az első aki olyan alkotásra késztetett, amit igazán szeretek. nem azért mert tökéletes, nem, nem az. a hibáival együtt jó. és ehhez kell a szürkeség. kell, hogy változz a dolgokkal együtt. a változás jó dolog.
meg kellene tanítanom egy embert szeretni, úgy, hogy igazából én sem tudom pontosan, hogyan kell. nem ez így nem helyes. tudok szeretni. de nem tudom, hogyan érem el, hogy szeressek. csak úgy lesz. mindenféle átmenet nélkül egyszer csak hipphopp úgy érzem h na MOST. és akkor elkezdek szeretni. de ezt nem így kell csinálni. kell az átmenet. Coelho azt írta, hogy csak olyan dolgot taníthatunk meg, amit magunk sem tudunk. a kedd bebizonyította, hogy ez így van. ha egyszer csodát tettünk, talán képesek vagyunk még egy csodára is. |
|
puszipá |
hanila |
2009.03.31. 07:09 |
|
Elgondolkoztam. Megbocsájtottam. És nem hiszem, hogy Ő érezni fogja a lepkéket. Tudom, hogy több vagyok mint barát, de szerintem neki még korai. Nem hiszem, hogy képes szeretni. Jó lenne, ha megtaníthatnám, de nem hiszem, hogy sikerülni fog. Most megint átadtam az irányítást. Ezt gyűlölöm, de szükséges. Nálam vannak lepkék. Bár kevesebb és racionálisabb, mint kezdetekben. Kinyírta magát jópár azon a bizonyos csütörtökön. De maradt egy-kettő, ami még képes újjá éleszteni a többit, jelenleg valami hibernáció állapotban vannak sokan. Csak akkor szeretnének felébredni, ha benne repdesni kezd egy-kettő. Furcsa dolog ez a szerelem. Szinte biztos vagyok benne, hogyha az Andi régebben történt volna, akkor már rég szárnyalnának. De még nem tudnak. És nem tudom meddig nem tudnak. És nagyon sokat kellene együtt lennünk, hogy tudjanak. Viszont ő fsztm-i, én soproni és szombathelyi. Heti 1-2 találkozásnál nem tudunk többet produkálni, vagy túl sok mindent kellene feladnunk egymásért. Hát ez van most. Ha lesznek lepkék, lesz kapcsolat, ha nem lesznek lepkék, nem lesz kapcsolat. Ja, a csoda hatása elmúlt. Nem érzem már amit ő. Azt éreztem utoljára, amikor a Szandrán gondolkozott pénteken. Hiányzik.... Na futok matekra.
|
|
Fogd meg a kezem... |
hanila |
2009.03.30. 10:41 |
|
Iszonyatosan megrémültem. Az ájulás nem játék, és az hogy dokihoz se ment és rosszul volt egész nap... Nagyon fontos ő nekem... Nagyon... És ha nem lenne elég, hogy agybajt kapok úgy féltem, akkor jön az anyám. Elmesélem neki mi van, közbe szépen hergeltem is magam, ahogy sorra eszembe jutott minden baj ami lehetne és, hogy mennyire képtelen lennék őt elveszíteni. Mi a reakció? Kinevet. Meg beszólogat. Tudom, hogy utálja Őt. Elfogadom. DE! Én szeretem. Ő az egyik legfontosabb ember az életemben jelenleg. Úgy felkaptam a vizet, hogy elkezdtem kiabálni, hogy nem tudom ő hogyan reagálna, ha apával lenne ilyen. Már tele volt a szemem könnyel, de visszanyeltem gyorsan. És itt anya is észheztért és csöndbe maradt.
Tudom, hogy azért van mert aggódik értem. Meg is értem, tényleg taccsra vágott annó ő. Viszont semmi nem történik kétszer ugyanúgy. És most helyzeti előnyöm is van. Ismerem. Végre hagyta, hogy megismerjem. És sokat jelentek neki. Nem csak kamu, tényleg. Bár kétlem, hogy annyit amennyit én szeretném, hogy jelentsek. Szerintem ő még nem tud úgy szeretni senkit. De ez majd elválik. Ha nem működik úgyis megbeszéljük.
Elhívott fsztm-re, hogy ápolgassam... nem akarok találkozni a családjával. én nem olyan vagyok akit mindenki szeret. közben meg mindennél jobban szeretnék most vele lenni. Simogatni a hülye emo haját és átölelni. Beszélgetni teljesen lényegtelen dolgokról és közben érezni h velem van. Lélekben velem van. Majd elmegyek egyszer hozzá, ha nem veszünk addig össze. De még nem megy. Tény, hogy kedden be kell mennem matekra, de utána mehetnék. Szerintem ő is tudja h ez csak kifogás volt. És sajnálom, de még nem vagyok felkészülve erre. Tudom, hogy milyen fontos neki a családja, és ettől csak még hülyébben fogok viselkedni előttük. hm... Meg vagyok áldva vele:D |
|
Szeretlek, imádlak, de holnap vége a világnak... |
hanila |
2009.03.29. 10:54 |
|
Mostmár vannak a falon ablakok és ajtó.
Ezt le kellett írnom. Szeretem a fényt ami kiárad.
Hogyan tovább? Mondd! Hogyan tovább?
Néha úgy kell csinálni, mint a döglött hal. Csak sodródj az árral. |
|
Nem azért gyújtunk gyertyát, hogy aztán a fényét az ajtó mögé zárjuk |
hanila |
2009.03.28. 09:05 |
|
Furcsa érzés, hogy most Ő remeg az ÉN karjaimban. Teljesen más a csókja. Teljesen más minden. DE.
Ott a tüske. Mint tudjuk jó színész. Igazi HMCS. Tudja mit mikor hogyan kell.
Tegnap este történt valami. Remélem elmondja és nem kell kérdeznem. Nagyon fájt a tenyerem.
Éreztél már olyat, hogy ha ott van melletted csak akkor vagy egész? Nem kell hozzádérnie, nem kell semmit sem csinálnia, csak van, melletted van, és ettől vagy az aki.
Nagyon zavarban volt. Nemtudom ez most jó e. De talán. Annyit beszélt :D összevissza mindent. Tünemény volt.:) |
|
hogyan tovább? |
hanila |
2009.03.26. 21:32 |
|
hogy lehetek egyszerre nyugodt és ideges? hangulatingadozásaim már-már rémisztőek. egyszer ki akar ugrani a szívem, másszormeg mintha édesded álomban ringatóznék. azt hiszem gyengül a kapocs. nem akarom, hogy gyengüljön. képzelődöm? nem hiszem. zavar. teljes zavar. |
|
létezik olyan, hogy szellemi orgazmus? |
hanila |
2009.03.24. 21:08 |
|
Ilyen élményben még soha nem volt részem, de talán a legcsodálatosabb volt, amit valaha átéltem. Nem lehet szavakba önteni. Mintha a lelkünk egymásnak adtuk volna. Mintha csak mi lettünk volna a földön. Mintha tökéletesen egyek lettünk volna. Mi voltunk egyszerre a semmi és a minden. Spiritualitás csúcsa. Tényleg mintha a lelkem elélvezett volna az övével együtt. Reszkettünk mind a ketten mint a nyárfalevél. Elfogyott minden erőnk a végére, de tökéletes volt. Komolyan nincs rá más szó. Tökéletes. Olyan volt mintha 5 percig lettünk volna így és közben eltelt több mint 2 óra!!! Csoda. Ez volt az amit úgy kell hívni, hogy csoda. |
|
are you feeling happy? |
hanila |
2009.03.22. 22:20 |
|
rájöttem, hogy minden férfi mazochista. és egyik sem fogja fel a nemet. a nem csak akkor elfogadható ha ő mondja ki.
összeragasztgattam magam kis segítséggel. igen tényleg hasonlóak vagyunk, de jó ez így. bántok, de korrektebbül mint ő. soha nem fogom kimondani, hogy "szeretlek" érzelem nélkül. maximum poén keretében, de az úgyis érezhető.
akartam még írni, de nem fogok. |
|
Foo Fighters- The Pretender |
hanila |
2009.03.19. 10:43 |
|
ez. most. ő. ezt. most. szeretem.
(ez is eszembejut: "nem tartozom senkihez, engem nem fognak becsapni, mindent akarok és még téged is megakarlak kapni!" )
utálom a bogarakat. főleg ha a fülembe ültetik. nincs igaza. nem lehetett igaza. mégis félek. maga a felvetés is rémisztő. nem attól félek, hogy rajtam látszik, valószínű látszani is fog még egy darabig, de ha ő meglátja... nem bízom benne, hogy ő jó lesz. el fog gyengülni. és akkor én is. és az nem lesz jó. nagyon nem lesz jó. majd jól megrúgdosomXD jajj olyan hülye XD hm. jó volt tegnap. megköszönte, hogy voltam/vagyok. őszintén. aztán jött a bogár és este már féltem és nem úgy beszéltem, és érezte h nem úgy beszélek és gyors volt és rossz, és megint félre fog érteni. elmondjam neki? hülyén jönne ki, de lehet ő okosabb mint én. ne agyalj, ne agyalj, ne agyalj, ne agyalj, NE AGYALJ!!!! megy minden magától, a gondolkozás árt a barátságnak.
|
|
Ho-oh |
hanila |
2009.03.17. 19:43 |
|
Fejetetején a világ. Szeretem. Boldog vagyok így. Végre. Megváltoztam. Sokmindenben. Szerintem jó irányba. Nem vagyok már annyira idealista, vagy talán naív? És jó hogy van ő nekem így. Nem vágyom másra. Ez így tökéletes. Csak mondja ki tényleg ha baj van. Megígérte, remélem be is tartja. Más, jó vele, Ritát nem értem, nemtom mi baja, furi, kicsit mintha irigy lenne, csak tudnám mire ha ő boldog párkapcsolatban él. Nekem az kéne, mégsincs. Hát kihozom a singli létből a legtöbbet. És várom hogy jöjjön valaki szerethető. Aki szeret is. De jó lenne újra látni tökéletes csókot... mostanában sokszor eszembejut ő. Mert vele olyan jó volt. 2 találkozás, mégis örök emlék. Ő különleges. Talán szerethetném. Talán. Fura minden, mégis jó. Szabadnak érzem magam. Mint nyáron. Minden ami szar megoldható. Feel the sunshine. |
|
Igazságért Alakulat |
hanila |
2009.03.11. 22:34 |
|
Kacaghatnékom támadt. Még jó, hogy írtam lánykának. Haha. Muris ez a fiuka. Ennél jobb kedvem még tán sose volt.
Hatottunk, alkottunk, gyarapítottunk. Igen mert mi vagyunk a szupergörlök. Az igazság angyalai. A tisztán látás öröme felvillanyoz.
Az igazság egy furcsa dolog, nem csak azért mert mindenki tudni akarja, hanem mert percenként változhat. Van amiről azt hisszük bizton tudjuk, aztán kiderül, hogy hazugság volt az egész. Aztán meg azt hisszük hazugság volt és kiderül, hogy az volt az egyetlen őszinte szó mindközül. Mennyivel egyszerűbb lenne ha nem akarna mindenki manipulálni, és többnek láttatni magát, mint ami. Elég vagy úgy ahogy vagy. Nem kell több, mert csak kevesebb leszel tőle. Manipulálni? Minek? Az csak időleges. És ha te hazudsz, hazudni fognak neked is. Vagy elzárkóznak. Kell ez neked? Szerintem nem. Vannak dolgok amikről nem kell mindenkinek tudni. De ezzel nem szabad fájdalmat okozni. Ha azt mondod nincs nőd, pedig van, az hülyeség, mert úgyis kiderül. Ha azt mondod nem tudod mit akarsz, de azt őszintén, sokkal többre mész. Ha azt mondod dugni akarsz, igen valószínű kapható leszek rá. Miért? Mert őszinte, és úgy nincs benne semmi rossz.
Most alszom egyet. Good bye drága Világ. Good bye hazug élet. |
|
Road:Tűnj el! |
hanila |
2009.03.11. 15:13 |
|
Egy régi kép
Most már szép emlék
Mert hidd el, élvezem,
Hogy nem vagy már velem
De nekem így lesz jó
Kár minden szó
Eleget játszottál
Keress valaki mást
Nekem már nem kell a csókod
(Nem kell a csókod!)
Nem kell, hogy hozzám érj
(Ne érj hozzám!)
Ismerlek drágám
(Igen!)
Te sem vagy más
Nincs szíved és hazug a szád
Te sem vagy más
Veled ugyanúgy üres az ágy
Hát tűnj el!
Hát tűnj el!
Unom rég
Azt a sok mesét
Te úgy voltál velem
Mint ahogy nélkülem
Velem te ne ordíts!
Engem ne szoríts
Tudod, nem érdekel
Hogy te most mit érzel
pontosan ez van, ha az agyam vezet. vagy az ördögöm? mind1. |
|
szex és new york |
hanila |
2009.03.10. 19:31 |
|
annyira hasonlított a Big és Carrie közti balhé a mi balhénkra. és volt egy mondat. nem tudom pontosan idézni, de körülbelül: feltártam az érzéseim és teljesen egyedül maradtam velük, ilyenkor az egyetlen dolog, amit tehetünk a féktelen bulizás.
megint percenként változik a véleményem. egyszer felhívnám, megkérdezném mi a baj és megtennék mindent, hogy jól legyen. másszor már inkább felmennék a Sanyihoz és élvezném az életet bárki más oldalán.
érdekes, hogy a múlt héten minden egyes csók alatt úgy éreztem hűtlen vagyok. és a legédesebb is megkeseredett. hűtlen vagyok az érzéseimhez. dehát a vérünkben van a megcsalás, ahogy olvasható volt HotDog-on valami szex-szerelem cikkben. akkor miért érzem mégis ilyen rosszul magam??...
|
|
várakozás |
hanila |
2009.03.10. 15:45 |
|
alapvetően türelmes lény vagyok azthiszem. most is megpróbálom kivárni, hogy lépjen valamit. de tegnap már majdnem felhívtam, hogy megkérdezzem mi bántja ennyire. vagy csak úgy beszélni. hogy milyen hideg volt, hogy milyen filmet látott, hogy hányszor mosott ma fogat. de hál isten Coelho megakadályozott. elkezdtem az olvasottakon gondolkozni és próbálok türelmes lenni. de nem tudom, hogy helyesen teszem e. nem akar velem beszélni. és kurva szarul esik. nem tudom mit rontottam el. pedig valamit kurvára mert arra hogy parában voltam egy aha volt a válasz. hm. és megint nem a kémiával foglalkozom.
|
|
hm. |
hanila |
2009.03.09. 11:06 |
|
Annyi baj van körülöttem, hogy a sajátommal már nem is tudok foglalkozni. a tegnapi kis irományomban kiírtam bánatom és már el is szállt. egyszerűen nincs rá időm. meg egyébkéntsem lesz jobb attól, hogy siránkozok. beletörődtem az elveszítésébe már akkor csütörtökön mikor "felakasztották a hóhért". és igen, az esélytelenek nyugalmával szemlélem a történteket. azt, hogy most még mennyi ideig húzzuk ezt a barát dolgot nem tudom. szeretném, hogy örökké. de amint látjuk te megint duzzogsz. ok nélkül. mint egy kisgyerek. legalább mondanád el , hogy most mi a baj. nem vagyok gondolat olvasó. főleg úgy, hogy nem is látom a szemed. lehet találkoznunk kéne és elmenni bulizni vhova. 2esben nem lenne jó veled lenni még nekem, ezért kéne bulizni. de úgyse lesz belőle semmi. hiszen most még csak nem is kommunikálunk XD meg elő se mernék állni az ötlettel, azt hinnéd nyomulok megint. pedig isten látja lelkem, tényleg nem akarok tőled barátságon kívül mást. el akarlak felejteni. ennyi. |
|
ha én azt tudnám... |
hanila |
2009.03.08. 23:22 |
|
olyan vagyok, mint egy skizofrén. ez a legjellemzőbb rám az utóbbi 3 hónapban. de most nem erről akarok írni.
|
|
ámul és bámul |
hanila |
2009.03.07. 16:02 |
|
mégsem fejezem be az előző bejegyzést. ehhez most tér kell. ennél durvább hetem még soha nem volt. már-már groteszk ez az egész. és képtelen vagyok kezelni. nem tudom kihez hogy álljak hozzá, kivel hogyan viselkedjek. miért kell mindennek megváltoznia? szeretem a változásokat de ez most kicsit sok.
|
|
bruhahahahaha |
hanila |
2009.03.05. 18:41 |
|
Kicsit bűntudatom van. Nem akartam felkavarni lánykát. De nem érzem, hogy olyat mondtam volna, amitől jobban (v. újra?) szeretnie kéne. Végíg ellene beszéltem. Hiszen akkor kezdtem el neki írni amikor a legjobban gyűlöltem fiukát. Kicsit több tartás is lehetne a lánykában. Lehet, hogy ez azért van mert még csak 17. Nem tudom.
|
|
megkönnyebbülés |
hanila |
2009.03.02. 15:46 |
|
veszekedtünk egy kellemeset a változatosság kedvéért. de most valahogy jobban érzem magam. most már biztos vagyok abban a kissé paradoxonszerű feltételezésemben, hogyha megbizonyosodsz róla, hogy a másik nem szeret, akkor ezzel megöli benned a szereteted is. Nem tudunk úgy szeretni, ha nem viszonozzák. Amgí van egy kis remény hogy talán mégis, addig szereted. Aztán mintha elvágták volna. Már nem is akarom igazán bántani. Már nem akarok semmit. Döntse el h igányt tart e a barátságomra, arra még vevő vagyok. Ha nem, akkormeg hagyjuk békén egymást és jólvan. Vele egy kapcsolatba már akkor sem mennék bele, ha ő könyörögne. Tudom mennyire kiszámíthatatlan és képtelen őszinte lenni ilyenkor. Azt tartom szemelőtt h vele önmagam tudok lenni és ha beszélgetek vele, mindig jobb a kedvem. Pont mint a Kumi mellett. De ezt másban is megtalálhatom. Ha barátok tudunk maradni, annak örülök, ha nem, leszarom. |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…