Ez részemről valami napló írás féle próbál lenni. Még soha nem írtam ilyet netre szal még bele kell jönnöm, elnézést az unalmas, rémisztő, elmebeteg, furcsa és kusza mondatokért.

Ma eléggé kiakadtam, ezért is jutott eszembe, h kéne írnom vmi lélek nyugtató bigyót(ez akar lenni). Megint rémálmok gyötörnek éjjelente és elég szarul viselem. A családom tagjai vannak mindig veszélyben és nekem kellene segíteni rajtuk, de folyton elrontom... Ezerszer felriadok egy éjjel és sosem tudom kipihenni magam...

Mostanában nagyon furcsa az emberekkel való viszonyom, egyik nap tök jól elvagyok mindenkivel máskor meg hányni tudnék ha a közelembe jön valaki, szabályosan görcsbe rándul a gyomrom az undortól, hogy megint bájologni kell vagy épp megint kritizálnak. Na meg azt aztán végképp nehezen viselem, hogy valaki egy hónapig nem is beszél velem aztán utána mintha puszi pajtások lennénk odajön és mosolyog és jajj de ari meg rendi és akkor nekem mi bajom van, amikor eddig szart a fejemre akkor hagyjon békén... Az más ha csak épp sok valakiből és azé nem beszélünk, vagy találkozunk. Azt érzi mindkét fél hogy mikor van. Legalábbis szerintem.

Befejezem a monológom egyenlőre. Ha eljutottál eddig a mondatig és télleg végíg olvastad akkor nagyon elszánt ember lehetsz vagy nagyon unatkozhatsz :) bye...

2007.05.11.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés