Nem arról a fajta féltékenységről, amire most te gondolsz átlagos embernek tekinthető olvasóm (Tisztelet a kivételnek, de az átlagnak is). Nekem biztosan a párkapcsolatban fellépő, mérgező féltékenység jutna először eszembe. Gondolom neked is ez jutott.

De én most másra gondolok. Én a barátok közötti féltékenységre gondolok. Persze ilyenkor rögtön az ugrik be, hogy igaz barátok nem lehetnek féltékenyek egymásra. De ez hazugság. Az igaz barátok tudják kezelni a féltékenységüket.

Ha fontos az egyiknek valami, a másik pedig féltékeny rá, elnyomja a féltékenységét és érdeklődik az egyik iránt.

Sokszor elgondolkozom, hogy kik az igazi barátaim. Van amikor elbizonytalanodom. Most épp ilyen van.

Mostanában azon is gondolkozom, hogy tekinthető e barátnak olyan személy, akit még csak 3 hónapja ismerek. Mert így még nem igazán tudta bizonyítani a "hűségét", de amikor kellett ott volt mellettem. Meghallgat, törődik velem, megbízik bennem. Ezek az alapfeltételek azt hiszem. Többet foglalkozik az érzéseimmel és a hogylétemmel, mint egyes régi "barátaim".  

Azért foglalkoztat mostanában(3 napja) ez ennyire, mert nagyon megbántott egy "barátom". Az utóbbi évben többször is éreztem úgy, hogy nem érdemli meg a barátságom. Máskor meg elválaszthatatlannak éreztem magunkat. Ez a furcsa paradoxon nehezíti a helyzetem.

Mióta elköltöztem Sopronba, úgy érzem haragszik rám. Nem tudom megérteni, hogy miért. És azt sem, hogy miért nem örül annak, hogy megtaláltam a helyem. Lehet, hogy bennem van a hiba, de biztos, hogy ő sem úgy áll a dolgokhoz ahogy kéne. Beszélnünk kéne róla, de nem fogunk. Ez van.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés